BEJEGYZÉSEK
Ezen az oldalon a Facebook-oldalamon megjelent bejegyzéseimből olvashatsz néhányat. A teljesség igénye nélkül válogattam a témák között. Jó olvasást kívánok!
Szép jó reggelt mindenkinek!
Szeretem a verseket. Olvasni és írni is.Nem is gondolkoztam rajta, hogy a regényben legyen-e vagy ne. Ahol kikívánkozott, oda költöttem egyet. Nyugi! Talán, ha kettő van benne! Nem musicalt írok. A félig kész harmadik kötetben is van egy, a másodikban (egyelőre) nincs.
Jól esik az ember szemének egy kis változatosság a sok egybefüggő szöveg után. Van, amikor már tudom, hogy hova illik be néhány versszak. Fogalmam sincs, hogyan, de ha átkapcsolom az agyamat versírásra, az pont olyan könnyen jön, mint a leírások vagy a párbeszédek. Nem igazán gondolkozom, csak írok. Persze, azért van segítségem, szeretem használni a netes rímkeresőket, de már csak akkor, amikor tényleg ötlettelen vagyok. (próbáljatok ki egyet, tényleg remek találmány!)
És ha már egy verses posztról van szó, nem maradhat el maga a vers sem. Amikor nekiültem megírni ezt a bejegyzést, már akkor megvolt egy fél versszak, így költöttem hozzá még néhányat. A téma valahogy adta magát.
Premier, ti vagytok az elsők, akik olvashatjátok! Csak nektek!
Indigókék, csillagporos köpenyében jő az Éjszaka.
Lassan
Lépeget.
Előtte a távozó Nap aranydíszes palástja úszva,
lángolva
hullámzik.
Az Éj vigyázva, rá ne lépjen, meg ne égjen,
sóhajtva
lassít.
Itt az idő uralkodni, sötéten, békében
mélyet
lélegezni.
Jogarával az égre koppint, hegye átdöf
minden
felhőt.
Ragyogva, büszkén előlép az Éjszaka
félhomályos
csarnokába
A fénylő Esthajnali csillag.
/APH/
Szép jó reggelt mindenkinek!
Egy korábbi bejegyzés az ötlettelenségről szólt, ezért úgy döntöttem, hogy a mai posztot épp az ellenkezőjéről írom.
Ötletelni bármikor lehet. Az új ötletet aztán az író leírja, és kész. Persze, ez így túl egyszerű lenne, ezért kicsit mélyedjünk bele.
A legfontosabb kérdés: Honnan tudom, hogy az éppen a fejemben cirkáló gondolatok, jelenetek megfelelőek-e a számomra. Biztosan bele tudom építeni a szövegbe? Jó lesz egyáltalán? Erre csak akkor kaphatunk választ, ha az író eljut a szöveg egy bizonyos pontjára, és érzi, hogy ide éppen az a jelenet való, amit X ideje kigondolt. Jó, de erre fog emlékezni akkor? Nem biztos, hacsak nincs brutális memóriája az embernek.
Nekem nincs, úgyhogy én minden apróságot írok. Egy mondat, egy oldal vagy egy fél fejezet. Ezek az ötletek mind egy külön dokumentumban vannak, ami lassan három fejezetet tesz ki (elég hosszú fejezeteket írok...), és ezekből szemezgetek. Van, hogy tudatosan vezetem arra a szöveget, hogy egy bizonyos szituációt beépíthessek.
Csak példának: Bár az első könyvön dolgozom, közben azért a harmadikat is írnám már (nem teszem, mert akkor biztosan megcsúszok az elsővel), és akaratlanul is agyalok rajta. Egy kulcsjelenetet csiszolgatok gondolatban, és még egyetlen betűt sem írtam le belőle hetek óta. Nemrég volt egy perc, amikor az egészet sikerült lejátszanom párbeszédekkel, helyzetekkel, mozdulatokkal, és tudom, hogy benne lesz a könyvben, mert beleillik. Valószínűleg szánnom kell rá egy estét, hogy leírjam, különben szétesik az egész. Volt már rá példa.
Az írás is olyasmi, mint a hullámvasút. Egyszer fent, egyszer lent. Van, amikor semmi nem jön, és van, amikor megállás nélkül villannak be az ötletek. Ha nyolc kezem lenne, talán mindent leírhatnék, de nincs. Az sem biztos, hogy minden kelleni fog, de ahogy a mondás tartja: "A vantól nem kell félni."
Szép jó reggelt mindenkinek!
Mindig rajongtam a különleges nyelvekért. Van egy füzetem, amiben összegyűjtöttem a számomra legkülönlegesebb ábécéket (pl. cirill, arab, Morse, japán, stb.), és vadásztam a könyvtárban az olyan könyveket, amikben táblázatba szedték a különböző betűket, írásjeleket. Ezeket szépen kimásoltam, és valamelyiket önszorgalomból elsajátítottam. (egyikre sem emlékszem különösebben, kivéve a japánt, mert azt végül egy nyelvvizsgáig vittem. Azóta sajnos, megkopott a tudásom belőle.)
Már a legelső regényemben is kitaláltam egy külön nyelvet. Bevallom, soha nem gondolkoztam rajta, hogy miért volt erre szükség, de nagyon jó móka volt egy kisebb szótárt létrehozni egy általam kitalált szavakból. A szereplők folyékonyan beszélték a nyelvet a szövegben, és az olvasónak is ismernie kellett a fordítást, ha meg akarta érteni, miről van szó. Már akkor egy troll voltam.
A regénysorozat első kötetében szintén van egy ismeretlen nyelv, amin a főszereplő és egy szintén nagyon fontos karakter beszélgetnek. Véleményem szerint nagyon dallamos és hangzatos nyelvezetet sikerült kigondolnom, és bár csak a könyv elején bukkan fel ez a nyelv használat közben, rengeteg más dolgot is lefordítottam, és szintén szótárba rendeztem.
A nyelv ábécéje is megvan, az is saját találmány. Egyszer írtam róla, hogy nagyon szeretek a semmiből teljesen új dolgokat teremteni, és a nyelvek valahogy a kedvenceim közé tartoznak.Ilyenkor mintha megnyomnának egy gombot a fejemben, és már tudom, hogy mit is akarok. A szavak jönnek, ragozás, nyelvtan, írásmód, minden egyszerre ott van, nekem csak írnom kell.
Szeretem, ha jól hangzik, amit kitalálok, ezért ez a nyelv is beszélhető lehetne, ha esetleg valaki megtanulja. Természetesen ehhez külön idő kellene, hogy egy egész nyelvrendszert alkossak, és a regény pillanatnyilag nem kívánja meg tőlem ezt a lépést. Ami a könyvben szerepel, bőven elég a megértéshez. Emellett nincs kizárva, hogy később felbukkannak új szavak, elvégre a regénysorozat még nincs teljesen kész.
Szép jó reggelt mindenkinek!
Vannak olyan dolgok, amiken az ember lánya/fia nem is tűnődik el hirtelen, mert annyira evidens, hogy alig érdemel figyelmet. Márpedig ez egy nagyon fontos hozzávalója az írásnak, és ha ez nem adott, akkor tulajdonképpen neki se kell állni.
Hol lehet írni?Ugye, milyen fontos a kérdés?
Nagyon egyszerű: bárhol, ahol kényelmes. Nekem személy szerint kell hozzá egy asztal, egy szék, illetve az eszköz, amivel az ember alkot. Toll és papír vagy egy laptop. Épp, mint a suliban. A többi részletkérdés.
Én a sufniban írok.De tényleg.
Máshol nincs nyugalmam, itt magamra zárhatom az ajtót napközben is, és megvan mindenem, ami a kényelmes íráshoz kell. Kicsi, de épp befért az íróasztalom meg egy szék, és ez pont elég is.
Szóval a romantikus, gyertyafényes, karosszékes verzió helyett engem körbevesznek a lekvárok, a tartalék rizs meg a felmosóvödör. Csendben vannak, úgyhogy jól megvagyunk. Nincsenek nagy igényeim, így kompromisszumot kötöttem magammal, hogy jó nekem itt is. Valójában szeretek idebent írni, nem kell kényszerítenem magam, hogy bejöjjek. Hozom a teámat (Earl Grey citromlével), és máris jól vagyok. Gyanítom, még sokáig bejárok majd, mert rengeteg mondanivalóm van, ami várja, hogy papírra kerüljön.